Valódi hamisítvány

Virtuális I. utazás – Fake for Real

A kiállítás a történelem során elkövetett hamisításokat mutatja be, ismertetve azokat a sajátos történelmi körülményeket, amelyek elmagyarázzák azok létrehozásának módját, az azok mögött meghúzódó érdekeket és motivációkat, azok hatását, valamint azt, hogy végső soron hogyan fedték fel őket. Célunk, hogy megmutassuk, a hamisításnak komoly hagyományai vannak, és nem csak korunkra jellemző. Azt is mérlegeljük, hogy miként lehet ellenállóbbá tenni a félrevezetésre és félrevezetésre irányuló kísérletekkel szemben.

„Fake For Real” kiállítás – Áttekintés

Ebben az epizódban azt a kérdést tesszük fel magunknak, hogy a múltban hogyan próbáltak eligazodni az emberek a vallási hiedelmek hamisíthatatlan konstrukcióinak világában. Hogyan döntötték el, hogy mit higgyenek igaznak? A politikai és a vallási szféra évszázadokon át erősítette egymást hatalmi és legitimációs törekvéseikben. Minden korszak azt hamisítja, amit a legnagyobbra értékel – így a középkori Európa kiemelkedő hamisítványai és hamisításai jelentős vallási színezetet kaptak.

Hiteles hamisítványok – Az Európai Történelem Háza virtuális körsétái

Emberi mivoltunk természetes velejárója a törekvés, hogy – a rendelkezésünkre álló technikák segítségével – felfedezzük, értelmezni próbáljuk és jobban megértsük a minket körülvevő világot. Most azokra a hamisítványokra és hamisításokra fogunk összpontosítani, amelyek az európaiak fokozatosan bővülő időhorizontjához kapcsolódnak: a földrajzi feltárástól a modern tudományig.

A tudomány meghamisítása – Az Európai Történelem Háza virtuális körsétái

Most a nemzetépítés izgalmas korszakának szentelt részben találkozunk. A 18. és 19. század a zűrzavar és az átalakulás jegyében telt el Európában. Birodalmak omlottak össze, romjaikon pedig új nemzetek keletkeztek. A kiállítás ezen részében hazafias hamisítványokat, összeesküvés-elméleteket és a Dreyfus-perben használt hamis bizonyítékokat fedez fel.

Patrióta hamisítványok és összeesküvés-elméletek – Az Európai Történelem Háza virtuális körsétái

Virtuális körút II. – Fake for Real

Bizonyára hallotta már ezt a kifejezést: a háború első áldozata az igazság. A mondás pontos eredetét ugyan nem tudjuk megállapítani, de el kell ismernünk a benne rejlő bölcsességet. A kiállítás eme részében a háborús időkben használt hamisítványok és hamisítások típusait, valamint a „jó célokra használt” hamisítást járjuk körül: az etikus hamisítást, a törvényes hamisítványokat.

Hamisítás nemes célból – Az Európai Történelem Háza virtuális körsétái

Ez az epizód a következő kérdéssel foglalkozik: törölhető-e valaki történelméből a hatalmon lévők sorrendje? Miért vesz részt az állami propaganda ilyesmiben?

Az emlékezet meghamisítása – Az Európai Történelem Háza virtuális körsétái

E legutolsó epizódban aktuálisabb kérdésekkel foglalkozunk – azzal, hogy szabadon leírhatunk-e és tehetünk-e közzé mindent, amit csak akarunk: abszolút jogról van-e szó, vagy olyanról, amelyet bizonyos korlátok közé kell szorítani? Egyes szövegek pusztán romboló hatásúak, vagy mindig védeni kell a véleménynyilvánítás szabadságát? Az internet és a közösségi média összefüggésében bizonyára hallott már Ön is a gyűlöletbeszédről és az álhírekről, de ez a vita minden, csak nem új keletű...

Az álhírek evolúciója – Az Európai Történelem Háza virtuális körsétái

Emberi jogok a „Fake for Real” című kiállításon – tárlatvezetés kurátorok részvételével

A 2020. évi emberi jogok világnapja alkalmából a „Fake for Real” kiállításunkat végigjárva felfedezhetjük, milyen kapcsolatok alakultak ki a véleménynyilvánítás szabadsága, az álhírek és a félretájékoztatás között az európai történelem során.

Tárlatvezetés: Joanna Urbanek kurátor

Az emberi jogok napjáról szóló második videónkban csatlakozzon hozzánk a Fake for Real kiállításunkon, hogy megtudja, hogyan ássa alá a Dreyfus-ügy és az antiszemitizmus a tisztességes eljáráshoz való jogot, ami nemzetközi botrányt hozott létre.

Tárlatvezetés: Simina Badica kurátor

A világi és egyházi hatalom

Miben rejlik a hatalom legitimitása? A politikai és a vallási szféra emberemlékezet óta erősíti egymást hatalmi és legitimációs törekvéseikben. A római császárok isteni rangra emelkedtek, A pápák világi hatalommal rendelkeztek, a szentjánoskenyér jelenléte továbbra is a szenthelyek presztízsét jelenti. Egy makulátlan múltú császár, a pápa kikezdhetetlen munkássága, egy befolyásos szent fizikai jelenléte – mindez túl szépnek hangozhat ahhoz, hogy igaz legyen. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hiszen nekünk nem kell többé ismételgetnünk az elferdített beszámolókat. A tényekre a bátorság és a tudásvágy már fényt derített.

Geta vandalizált Emperor márványfeje a damnatio memoraie – The Roman Birodalom c. c. 200 A.D.

A vallás és politikai hatalom ötvözésének oly lelkes híveiként a római császárok számára a legfőbb dicsőséget a deifikáció, azaz az istenné és halhatatlanná válás jelentette, A legnagyobb büntetést pedig az, ha erőnek erejével törölték őket a történelem lapjairól. A modern kor ez utóbbi gyakorlatot nevezi damnatio memoriae-nek. A damnatio memoriae-vel sújtott személyeket törölték a krónikákból, törvényeiket semmisnek nyilvánították, képmásaikat pedig megsemmisítették. Geta esetében – akit testvére, a vele társcsászárként uralkodó Caracalla gyilkoltatott meg – még nevének puszta említése is főbenjáró bűnnek számított.

© Fondazione Musei Civici di Venezia, Olaszország

Marble head of the Emperor Geta vandalised with a chisel following the act of damnatio memoraie

Treviár, illusztrációval, amelyen Saint Martial részt vesz a cipók megsokszorozásában – Burgundia, 1481 után

Adémar de Chabannes krónikás állítása szerint Szent Martiális, a 3. században élt, majd Limoges-ban eltemetett püspök valójában az apostolok egyike volt. Adémar sokakat meggyőzött, ezzel emelve a Szent Martiális-apátság tekintélyét, de Chiusai Benedek vándorszerzetes kétségbe vonta e történet hitelességét, mivel azt a korábbi keresztény hagyományok egyetlen eleme sem támasztotta alá.

© Les silos, maison du livre et de l’affiche, Ville de Chaumont, Franciaország

A világ megértése

A könyvnyomtatás feltalálásával új korszak vette kezdetét, és korábban soha nem tapasztalt mennyiségű információ vált elérhetővé. Az információk egyre növekvő mennyisége azonban nem jelent biztosítékot azok helyességére. A hírnevet és gazdagságot hajszolók nem haboztak hamis információkkal ellátni a legújabb felfedezésekre éhes közönséget. A szándékos félrevezetésre még a tudományos kutatás történetében is akadnak példák. A tudományos elméletek megcáfolásának lehetősége nem a tudományos módszer gyengeségét jelenti, hanem egy olyan lényegi jellemzőjét, amely megkülönbözteti a világ kérdéseire válaszokkal szolgáló többi rendszertől.

A ningyo, az „emberi hal” – Japán, 1800–1823

A térképészek és az írók gyakran illusztrálták műveiket a tengerészek előtt állítólagosan felbukkanó, sőt néha életükre törő tengeri szörnyek és fantasztikus lények képeivel. Még maga Kolumbusz is azt állította, hogy látott három sellőt, megjegyezve, hogy „koránt sem olyan bájos teremtmények, mint ahogy azt az ábrázolások alapján gondolnánk”. A japán „sellők” még a 19. században is megtalálhatók voltak az európai és amerikai ritkasággyűjtemények, valamint múzeumok kiállítási anyagaiban. A japán kultúra hiedelemvilágában a ningjók misztikus képességekkel rendelkező lények. Papírmasé és pamut faváz körül, kiegészítve (szarvasmarha-)béllel, emberi hajjal, cápaállkapocs- és halbőrdarabokkal

© Nationaal Museum van Wereldculturen, Hollandia

Witches kalapácsa – a boszorkányvadászat kézikönyve – Frankfurt, 1588

A nyomda – hozzávetőlegesen i. sz. 1440-ra tehető – feltalálása valódi információs és dezinformációs dömpinget eredményezett. A tartalom feletti ellenőrzés hiánya a napjaink álhírei, eltorzított valóságképei, valamint a manapság tetten érhető gyűlöletbeszéd keltette aggodalmakhoz hasonló nyugtalanságot idézett elő. A nyomtatás forradalma számos áldozatot követelt. A boszorkányokkal foglalkozó szövegek népszerűsége üldöztetési hullámot váltott ki, és több mint két évszázad alatt állítólag több ezer boszorkány halálához vezetett. Ugyanakkor Európában egyre nőtt az írástudók száma, a könyvek, a röpiratok és az újságok egyre szélesebb körben elérhetővé váltak, mindez pedig megnyitotta az utat a polgári szabadságjogok kivívását és a történelem menetének irányítását célzó törekvések előtt.

© Európai Történelem Háza, Belgium

Hammer of Witches - a manual of witch-hunting

Névtelen feljegyzés David Welman gyógyszerésznek boszorkányság és vawolf vádjával – Lemgo, 1642

A helyi közösségben fellángolt vitát követően számos ilyen feljegyzés született a németországi Lemgo városában. Welmant végül két pert követően kivégezték.

Anonymous note accusing pharmacist David Welman of witchcraft and being a werewolf

Piltdown Man

Az empirikus kutatáson alapuló tudomány a tények felderítését szolgálja. A tudósok esetében is elkerülhetetlen azonban, hogy munkáikban megjelenjenek az elfogultság jelei. Vannak azonban olyanok is, akik szánt szándékkal, a személyes haszonszerzés céljával hamisítják meg a kutatási eredményeket. Charles Dawson egyike volt e személyeknek. A saját elméleteiket megerősíteni igyekvő paleontológusuk körében táptalajra találó, 1912-es „piltdowni ember” álelmélet leleplezése negyven évet vett igénybe. E csalás leleplezése jól illusztrálja, hogy milyen erő rejlik a tudományos módszerekben. A tudományos elméletek ugyanis – szemben a vallással vagy az ideológiával – megcáfolhatók, illetve bizonyíthatók.

Institut Royal des Sciences Naturelles de Belgique. © Bernard Fontanel, DEC.

Egység és megosztás

A 18. és 19. században az utánzatok és hamisítványok hatékony eszközökként szolgáltak az etnikai és nemzeti identitások kialakításában. A valódi történelmi felfedezéseket kiegészítő „hazafias” hamisítványok Európa-szerte erősítették a nemzeti mozgalmakat. A modern nemzetek kialakításához azonban nemcsak közös történelemre, hanem közös ellenségekre is szükség volt. A hamis dokumentumok, az összeesküvés-elméletek és a bírói tévedések egyaránt szerepet kaptak a bűnbakképzésben, valamint a társadalom bűnbakjainak elítélésében, ezek pedig pusztító és tartós következményekkel jártak.

Az Ossian’swan Song rézgravírozása, szerző: Johan Frederik Clemens – Koppenhága, 1787

A történelem, az irodalom és az egyéb művészeti ágak a nemzeti identitásépítés fontos politikai eszközeivé váltak a 18. és 19. század Európájában. Voltak azonban „hiányzó láncszemek” is, ezek buzgó pótlása nyomán pedig számos hamisítvány született. A „felfedezések” mindegyike a lehető legkorábbi időkig vezette vissza a nemzeti történelmet, és a nemzet kulturális felsőbbrendűségét hirdette. Ezeket sok esetben a nemzeti „Homéroszok” munkái kísérték, akik az adott nemzetet az indoeurópai civilizáció bölcsőjeként énekelték meg. E történetek még azt követően is komoly hatással bírtak, hogy bizonyítást nyert, puszta kitalációk.

© Európai Történelem Háza, Belgium

Copper engraving of Ossian’s Swan Song, by Johan Frederik Clemens

A Zioni Időseinek Jegyzőkönyveinek cseh fordítása – 1925

Az összeesküvés-elmélet azt állítja, hogy néhány rejtőzködő, rendkívül befolyásos embercsoport áll drámai és látszólag megmagyarázhatatlan események hátterében. A Cion bölcseinek jegyzőkönyvei, 1903-ban jelent meg a cári Oroszországban, és a zsidók világuralomra törésének állítólagos terveit hozza napvilágra. Ez az összeesküvés-elmélet formájában megjelenő hamisítás az elmúlt száz év legbefolyásosabb antiszemita szövegévé vált. Bár hamarosan leleplezték, az ötletek elterjedtek, és pusztító következményekkel jártak.

© Európai Történelem Háza, Belgium

Czech translation of the Protocols of the Elders of Zion

Plakát, amely elmagyarázza a Dreyfus-ügyet a „Traitor történetében” – Franciaország, 1899

1894-ben előkerült egy dokumentum, amelyben francia katonai titkokat kínáltak fel eladásra Németországnak. Egy ilyen bűntett elkövetése nem maradhatott büntetlenül. A sebtében felépített vád Alfred Dreyfust, a francia hadsereg vezérkarának egyetlen zsidó tisztjét nevezte meg vádlottként. Dreyfust hamis dokumentumok, egy „titkos akta” és a valóságtól elrugaszkodott „szakértői” vélemények alapján bűnösnek találták hazaárulás vádjában, lefokozták, valamint életfogytig tartó száműzetésre ítélték. A Dreyfus-ügy megosztotta Franciaországot, lángra lobbantotta az antiszemitizmust, és rávilágított az igazságszolgáltatási rendszerben rejlő, eszközként felhasználható előítéletekre.

© Európai Történelem Háza, Belgium

Poster explaining the Dreyfus Affair at the ‘History of a traitor’

A háború elleni küzdelem

Az igazság – ahogy azt az ismeretlen eredetű mondás tartja – „mindig az első áldozat a háborúban”. A háború minden kétséget kizáróan a hazugság és a megtévesztés időszaka. A második világháborúban Európa egész területe hadszíntérré vált, és a döntés, hogy kit fogad valaki a bizalmába, sorsdöntő jelentőséggel bírt. A totalitárius rendszerek által eltitkolt és kimagyarázott bűntettek felderítése a következő évtizedek feladatává vált.

Az amszterdami személyazonosítókártya-központ ellenállása által a személyi okmányok hamisítására használt eszközök – megszállt Hollandia, 1941–44

Toll, gumibélyegző, írógép, aceton. Bátor egyének kezében ezek a tárgyak ezreket mentettek meg a II. világháború alatt. A megszálló náci rezsimek a módszeres ügyvitel révén Európa-szerte zsidók, valamint a rendszer által nemkívánatosnak tartott személyek millióit azonosították, deportálák és pusztították el. Egy új személyazonosság egyszersmind a koncentrációs táborba hurcolás elkerülését is jelenthette. A hamis okmányok a vakmerő szabotázsakciók és kémtevékenységek végrehajtását is lehetővé tették. A megfelelő papírokkal át lehetett kelni a határokon, a hamisított élelmiszerjegyek pedig embereket mentettek meg az éhhaláltól.

© Verzetsmuseum, Amszterdam, Hollandia

Tools used by the resistance in the Personal Identification Card Centre in Amsterdam to forge personal documents

Hollandia felszabadítása során használt Paradummy – 1945

Álejtőrnyősöket (ejtőernyős bábukat) éles helyzetben első alkalommal a Belgiumot és Hollandiát megszálló német erők vetettek be 1940-ben, azzal a céllal, hogy eltereljék a figyelmet azokról a helyszínekről, ahol a katonák ténylegesen földet értek. Az ejtőernyős bábukat úgy tervezték, hogy azok maguktól megsemmisüljenek, így mindössze néhány maradt fenn az utókor számára.

Fries Verzetsmuseum, Hollandia © Collection Stichting Verzetsmuseum Fryslân

Paradummy used during the liberation of the Netherlands

Hamis és hamisítvány

A hamisítás egyik legfőbb mozgatórugója mindig is a haszonszerzés volt: A műalkotások, a luxuscikkek, a mindennapi fogyasztási cikkek és a pénz hamisítását egytől egyig anyagi célok vezérlik. Az emberek legkeresettebb festése – legyen szó akár egy holland mester festményéről, akár egy Louis Vuitton tasakról – a globalizált fogyasztótársadalom kulcselemévé vált, amelyben élünk. A hamisítványt azonban arra is felhasználtuk, hogy felfedjük a „több, olcsóbb és újabb” iránti vágyunkat, mint például a „Cseh álom” kísérletben és dokumentumfilmben.

Han van Meegeren, Christ and the Woman in Adultery (Hollandia), 1942 körül

Hermann Göring 1650000 főnek fizetett e munkáért, meggyőzve, hogy Johannes Vermeer festményt vásárol. Han van Meegeren milliókat keresett azzal, hogy saját képeit a holland festészet régi mestereinek munkáiként adta el. Nemcsak a náci műgyűjtőket, hanem a műértőket is sikeresen megtévesztette. Amikor azonban a háború végét követően az ellenséggel való együttműködéssel vádolták meg, bevallotta tettét, a kevésbé súlyos bűncselekménynek számító hamisítást. Ezzel árulóból egycsapásra nemzeti hős lett: ő volt az ember, aki rászedte Göringet. Mindazonáltal akár az is lehet, hogy ez a nyilvánosságot lenyűgöző, magáról kialakított kép volt Han van Meegeren utolsó nagy trükkje! Olaj vászon.

Han van Meegeren, Christ and the Woman taken in Adultery

Hagyományos papucs Burberry kockás motívumot utánzó mintával

A hamisítók gátlás nélkül kihasználják a státuszt, egyediséget és eredetiséget hajszoló fogyasztói képmutatást, amelyet az „egyre több, egyre olcsóbb és egyre újabb” dolgok megszerzése mozgat. És mégis: minél több csalásról rántják le a leplet, a jelek szerint annál nagyobb teret hódít a hamisítás! Az „ironikus fogyasztás” irányzata a kapitalizmus elleni lázadás egyik megnyilvánulásaként épp a „hamisat” részesíti előnyben az „eredetivel” szemben. Innen pedig már csak egy lépés, és eljutunk a világnézeti okokból használt hamisítványokig: a műszőrméhez, a mesterséges gyémántokhoz és a vegán bőrhöz.

Traditional slipper faking Burberry check

Roger Pfund „hamisíthatatlan” bankjegye – Genf, 2012

A „világ második legősibb szakmája”, a pénzhamisítás ugyanannyi idős, mint maga a pénz. Az ókorban a hamisítás jellemzően azzal járt, hogy az érmében nem nemesfémmel hígították a nemesfémet, majd azt vékony arany- vagy ezüstréteggel borították. A pénzverés és a nyomdai technológiák fejlődésével a hamisítók fortélyai is finomodtak. A bankjegyek megjelenése óta egyre nagyobb igény van mind a bankók készítői, mind pedig a hamisítók művészi és technikai készségeire, mivel mindkettő megpróbál túljárni a másik eszén.

A hamis pénz hosszú múltra visszatekintő története kéz a kézben járt a zseniális formatervezéssel és a legkorszerűbb tudományos eredmények alkalmazásával. Jelenleg ez a bankjegy a legjobb kísérlet a „hamisíthatatlan” pénzre. A jelenleg rendelkezésre álló legfejlettebb biztonsági elemeket (biztonsági szál, diffrakciós hologramfólia, SPARK elem, átlátszó polimer réteg) ötvözi a Roger Pfund által kidolgozott grafikai elemekkel.

The ‘un-fakeable’ banknote by Roger Pfund

A valóság utáni korszak?

Az „igazságon túli társadalom” kifejezés egy olyan kultúrát jelöl, amelyben a közvéleményt nem a tények, hanem az érzelmek és személyes meggyőződések formálják. Az „álhíreket” gyakran tekintik e kultúra legegyértelműbb megjelenési formájának.

Ugyan az álhír nem egyetlen konkrét korszak sajátossága, A jelenlegi helyzet mégis különleges, mégpedig azért, mert a modern kommunikációs eszközök – mindenekelőtt pedig az internet – révén az álhírek rövid idő leforgása alatt az egész világban elterjedhetnek, illetve elterjeszthetők. A számtalan forrásból származó információk áradata közepette gyakran nehéz megállapítani, hogy mi is az igazság, és megbízható-e az információforrás.

Szerencsére e problémák sem megoldhatatlanok: az első benyomást felülbíráló kritikai gondolkodás, saját előítéleteink tudatosítása, a források megbízhatóságának tisztázása mind segíthet abban, hogy elválasszuk a tényeket a fikciótól, és eligazodjunk a valóság szövevényes világában.

Covid19: Egy infodemikus

Az Egészségügyi Világszervezet megállapítása szerint: „A 2019-es új koronavírus-járvány kitörését és az arra való reagálást tömeges „infodémia” kísérte, amely túlbőséges – egyesek pontosak, mások pedig nem –, ami megnehezíti az emberek számára, hogy szükség esetén megbízható forrásokat és megbízható iránymutatást találjanak. Mi az az „infodémia” és hogyan kapcsolódik a Covid19-világjárványhoz?

Ebben az interjúban Alexandre Alaphilippe, az EU DisinfoLab munkatársa a koronavírus kitöréséhez kapcsolódó információs aszimmetriáról, félretájékoztatásról és összeesküvés-elméletekről beszél. Felvázolja az infodémia társadalomra és a médiára gyakorolt hatását, valamint azt, hogy mit tehetünk az infodémia terjedésének mérséklése érdekében.

„Saját buborékainkban”

A közösségimédia-platformok fontos szerepet töltenek be az emberek közötti kapcsolattartásban, ugyanakkor hozzájárulnak az úgynevezett „szűrőbuborékok” kialakulásához is. A platformok megválogatják az információt és az általunk korábban már helyeselt és kedvelt tartalmakat kínálják fel nekünk. Ezek a szűrők az egész kép képének illúziójához vezetnek, míg a valóságban továbbra is a többnyire hasonlóan gondolkodó emberekkel megosztott korlátozott médiakörnyezetre szorítkozunk. Mivel ezek a buborékok nem hagynak sok teret az eltérő nézetek és alternatív források számára, termékeny táptalajt biztosítanak valótlanságok sikeres terjedéséhez.

Man in front of interactive bubble shape on wall

Támadnak az álhírek

Tegyen próbát: vajon felismeri-e a dezinformációt? Ebben az interaktív kiállításrészben a vezérlőpanel segítségével „lője le” a félrevezető információkat tartalmazó média- és hírposztokat, mielőtt azok elérik a képernyő alját. A megbízható híreket engedje át vagy zöld golyókkal célozza meg. A fotók, címek és képaláírások gondos vizsgálata segít a fikció és valóság megkülönböztetésében.

Space invaders style game for shooting fake stories

Frederick Burr Opper illusztrációja a „Puck” lapban

A Riporterek különböző történetekről mesélnek, amelyek közül néhányat „álhírnek” neveznek. A kifejezés először a 19. század végén bukkant fel az amerikai sajtóban.