LIFE Beyond the Ruins: Részletek az 1945-ben létrejött Európa(ok)ból

A második világháború befejezésének 75. évfordulója alkalmából az Európai Történelem Háza élő vitát tartott „Az 1945-ben kialakult Európa(ok)” címmel, amely a háború közvetlen és hosszú távú hatásairól egyaránt foglalkozott. Négy előadót hívtunk meg szerte Európából, hogy vizsgálják meg a háború utáni európai politikai helyzetet, valamint a különböző társadalmak félelmeit és reményeit. A vita kibontakozása során a világ minden tájáról érkező nézőket arra ösztönözték, hogy kérdéseiket juttassák el a testületi tagokhoz, amelyek többek között a második világháborúval kapcsolatos, a nemek közötti egyenlőségről és a hidegháborúról szóló izgalmas vitákat nyitottak meg.

Az európai háború befejezésének évfordulója összetett kérdés. Bár az alkalom elméletileg európaiként egyesít minket, az eseményről nemzeti szinten megemlékező különböző módok és időpontok miatt is megoszt bennünket. Olga Malinova professzor, a moszkvai Nemzeti Kutató Egyetem Közgazdaságtudományi Főiskolájának professzora kifejtette, hogy a trauma miatti győzelemről való megemlékezés nehézsége és vonakodása miatt május 9-én hosszú ideje nem volt nemzeti ünnep a Szovjetunióban. Ezért a szovjet polgárok inkább magánemléken emlékeztek meg a Victory Day-ről. Mivel Szlovéniában május 15-ig még mindig harcok folytak, Szlovéniában is eltérő a szülésnapról való megemlékezés.

Európa romokban

Amikor véget ért a második világháború, Európa romokban volt. Egész városokat kellett újjáépíteni, csakúgy, mint a társadalmi infrastruktúrát. A modern közönség számára talán kevésbé nyilvánvaló a háború által kiváltott érzelmi trauma. A családok otthonuktól elszakadtak és elszakadtak egymástól, így az emberek éheztek, és a hajléktalanság Európa nagy részén elterjedt volt. A vita során Tatjana Tönsmeyer, a Wuppertali Egyetem professzora felhívta a figyelmet arra, hogy ezek a körülmények érzelmi konfliktust okoztak az emberek számára a foglalkozás során. Amikor a háború véget ért, az emberek szerte a kontinensen megtapasztalták a boldogság és az öröm érzését, ugyanakkor a trauma, az erkölcsi pánik, sőt a bosszú érzései is megjelentek. Ezen érzések összetettsége megnehezítette az érzelmi helyreállítást és a gyógyulást az ezt követő időszakban.

Érdekes módon ez az érzelmi érzelem is utat tett Európa-szerte erős kötelékek kialakulásához. Pieter Lagrou professzor (Université Libre de Bruxelles) kifejti, hogy a háború egyik eredménye a lakóhelyüket elhagyni kényszerült menekültek közötti erős és megosztott kapcsolatok. A menekültek Európa-szerte hirtelen mélyen összefonódtak egymással. Olyan kapcsolat, amelyet nem tudtak volna, ha nem közös tapasztalataikról és traumáikról volt volna szó.

A nők szerepe

A nők háború alatti szerepéről szóló kérdésre Tatjana Tönsmeyer professzor rámutatott, hogy a háború idején egyértelműen hiányzott a helyi szintű férfiak száma a társadalomban. Függetlenül attól, hogy a férfiakat a hadseregnek készítették vagy külföldön börtönözték be, a férfiak Európa-szerte többé-kevésbé távol voltak a polgári társadalmaktól. Következésképpen nők vették át a hagyományosan férfiak által végzett munkát, például a kézi munkát. További vita tárgya, hogy a háború valóban valódi emancipációt eredményezett-e a nők számára.

Erős elvárás volt aziránt, hogy valamennyi polgár háborús erőfeszítéseiből igazságosabb társadalom alakuljon ki, és ezáltal nagyobb támogatást kapjon a szociális gazdaság felé történő elmozdulás. Számos országban közös megállapodás született arról, hogy csak egy erős állam tud vezető szerepet vállalni a válságon és Európa újjáépítésében. A politikai spektrum mindkét oldalának kormányai általánosságban támogatták az erősebb államot. Az éveken át tartó szűkösség és arányszámok után a szociális programok egyre nagyobb méreteket öltöttek, mivel az országok nehezen tudtak visszanyerni alapjaikat és gondoskodni polgáraikról. Ez megteremtette az egyenlőbb európai társadalom alapjait.

Covid a II. világháború összefüggésében

Arra a kérdésre, hogy milyen hasonlóságok vannak a háború utáni évek és a jelenlegi európai helyzet között, ahogy a Covid19-világjárványt kezeljük, a vitafórum megjegyezte, hogy az egyik hasonlóság az erős állapotba vetett bizalom. A szabályokat és rendeleteket elfogadják, mivel az európai kormányok a jelenlegi világjárványt kezelik, de mivel a helyzet egyre inkább ellenőrzés alatt áll, egyre nagyobb aggodalom övezi a személyes szabadság korlátait. Mivel Európa lassan nem csak társadalmait és határait nyitja meg, a stratégiák és a tervezés jelentősége nyilvánvalóvá válik – ez egy másik, a háború utáni évekhez hasonló fogalom.

Amikor a vita résztvevői megtették záró megjegyzéseiket, Pieter Lagrou professzor megjegyezte, hogy 1945 óta az emberek ugyanarra a nagy korszakra várnak, amely lehetővé tenné a világ számára, hogy újrainduljon. A jelenlegi világjárvány bizonyos mértékig lehetőséget kínálhat az európai társadalmak és az állam közötti új párbeszédre, és a második világháborúhoz hasonló tartós hatást gyakorolhat történelmünkre.