Európa jövője – A múlt tanulságai

Mit taníthat a múlt a jövőre vonatkozó elképzeléseinkről?

2021 júniusában az Európai Történelem Háza online beszélgetéssorozatot indított, amelyben nemzetközileg elismert történészeket és társadalomtudósokat szólaltat meg. „Európa jövője” címmel mindegyik előadás egy olyan történelmi fejleményt vagy témát vizsgál, amely segíthet megvilágítani a kontinens identitásának (identitásainak) különböző szempontjait, és jobban megérteni a jelenlegi kihívásokat. Ez a sorozat az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság által szervezett, különböző formában testet öltő transznacionális kezdeményezés, az Európa jövőjéről szóló konferencia nyomán jött létre. A sorozat összesen tizenkét részből áll, már majdnem a felénél tartunk, az ötödik előadásra december 21-én kerül sor.

Az Európa jövőjéről szóló konferencia nyitott és részvételen alapuló szellemiségéhez híven a beszélgetéseket élőben közvetítjük YouTube-csatornánkon keresztül. Ez lehetővé teszi a korábbi látogatók és újonnan csatlakozók számára Európában és a világ más részein egyaránt, hogy valós időben kérdéseket tegyenek fel és észrevételeket fűzzenek az elhangzottakhoz.

Sorozatunk június 22-én kezdődött Ivan Krastev „Hogyan változtatja meg Európát a Covid19, ahogy tudjuk?” címmel beszéltünk. A szófiai Liberális Stratégiai Központ alapítója azzal érvelt, hogy „paradox módon, amikor Európa lezárta határait, a közös Európában való élet érzése minden eddiginél erősebbé vált”, mivel a határokon átnyúló emberek elkezdték összehasonlítani a világjárvány tapasztalatait. A Covid19-et „Európa demográfiai pillanataként” jellemezve arról is beszélt, hogy a járvány felhívta a figyelmet a népesség elöregedéséből fakadó potenciális következményekre. Amikor egy résztvevő az Európa jövőjéről szóló konferenciával kapcsolatos elvárásairól kérdezte, Krasztev világosabb brüsszeli diskurzust szorgalmazott, és kifejtette, hogy „Ezeket a vitákat nem csupán arra használhatnánk, hogy másképp csináljunk dolgokat, hanem arra is, hogy másképp indokoljuk politikánkat... A politika nemcsak arról szól, amit egy kormány tesz, hanem arról is, ahogyan bizonyos politikákat indokol”.

Második, szeptember 21-én megrendezett beszélgetésünk előadója a Prágai Károly Egyetem professzora, Markéta Křížová volt, aki a gyarmatosítás európai identitásra gyakorolt hatásáról beszélt. Azzal érvelve, hogy a 15–18. század tengerentúli terjeszkedése hozzájárult a rasszista fölény fogalmának kialakulásához, Křížová professzor bemutatta, hogy a felfedezők és a gondolkodók hogyan határozták meg az európai identitást „civilizált” kultúraként, szemben az amerikai és afrikai helyiek állítólagosan visszafelé és barbár életmódjával: „Európa gyarmati múltja nem döntő jelentőségű. Továbbra is része az európai tapasztalatoknak.”

A londoni King’s College-ban tanító Kerry Brown professzor tartotta az „Európa jövője” sorozat október 19-i, harmadik előadását. A 800 év során Kínáról alkotott különböző nyugati elképzelések alakulását vizsgálva kifejtette, hogy „a kapcsolatnak hosszú és összetett története van, amelyet idáig még senki nem írt meg megfelelően... Célom e történeti áttekintés megírása.” Brown professzor arra is rámutatott, hogy Nyugat-, illetve Kelet-Európa Kínával kapcsolatos tapasztalatai a kommunizmus öröksége miatt jelentősen eltérnek egymástól.

Egy résztvevő arra vonatkozó kérdésére, hogy Európa miként tudna gyümölcsöző kapcsolatot fenntartani Kínával, azt válaszolta, hogy egyidejűleg két egymással ellentétes diskurzus fogalmazódik meg: az egyik az országgal folytatott kereskedelem és az éghajlatváltozással kapcsolatos együttműködés, a másik pedig az emberi jogi visszaélések és a közelmúltbeli hongkongi és hszincsiangi fejlemények elítélése. A pozitív és negatív narratíva párhuzamos létezése az Európa és Kína közötti 800 éves kapcsolat egészét végigkíséri, és e történelemnek köszönhetően alakult ki.

November 23-án tartott negyedik beszédünkre Philipp Ther, a Bécsi Egyetem professzora kiürítette a modern Európában élő menekültek történelmét. Részletesen kifejtette, hogy a politikai és vallási üldöztetés áldozatai a 19. század forradalmaitól kezdve a jugoszláv konfliktusig hogyan menekültek Európa és Észak-Amerika különböző részeibe, és e történetek illusztrálására számos életrajzi esettanulmányt mutatott be. A lengyel-osztrák-francia írónak és „örök menekültnek”, Manès Sperbernek a világháborúk miatt többször menekülnie kellett különböző országokból, és két alkalommal bebörtönözték. Életének túlnyomó részében a szegénységgel és elszigetelődéssel küzdve ezt írta emlékirataiban: „Egyre mélyebbre és mélyebbre zuhanva arra kellett rájönnöm, hogy minden egyes zuhanást egy további, még mélyebbre zuhanás követ, és a szakadék mélyén nincs senki”.

Arra a kérdésre válaszolva, hogy a politikai döntéshozók mit tanulhatnak az integrációval kapcsolatos különböző történelmi megközelítésekből, Ther professzor amellett érvelt, hogy „megéri befektetni” a nyelvi és szakképzésbe a menekültek elhelyezkedésének elősegítése érdekében. Ugyanakkor a kormányzati politikákat társadalmi szinten pragmatikus intézkedésekkel kell alátámasztani.

December 21-én ötödik alkalommal beszélgetünk Mary Kaldor professzorral, és áttekintjük, hogy a társadalmi mozgalmak hogyan képzelték el az EU szerepét a világban. Vegyen részt Ön is ezen az utazáson, melynek során a múltból merítve gondolkozunk Európa jövőjéről. Mit teszünk, hogy ha kiderül, hogy a történelmi bizonyítékok cáfolják véleményünket és feltételezéseinket?

Következő előadások