Lili Sohn – A nők jogai és nők teste

Európa 20. és 21. századi történelmében előrelépés történt a nők azon joga terén, hogy maguk rendelkezhessenek testük és szexualitásuk felett. Mindazonáltal e jogok érvényesülése továbbra is komoly akadályokba ütközik. Vajon visszafelé haladunk? Melyek a jelenlegi kihívások, és melyek a lehetséges megoldások, illetve mi ad okot a reményre?

Számomra az abortuszhoz való jog a nők saját testük feletti rendelkezéshez való jogának egyik jó mutatója globális szinten.

Hogy a saját környezetemet említsem, Franciaországban 2020 augusztusában bevezettek egy törvényt, amely az abortusz törvényes határidejét 12 hétről 14 hétre emeli. Ezt a törvényt a Nemzetgyűlés elfogadta, azonban a Szenátus elutasította, végül 2022 elején, heves vita után elfogadták.

Törvényes ugyan az abortusz, de még mindig vita tárgya!

Az a benyomásom, hogy az a szándék, hogy újra beruházzunk a szerveinkkel kapcsolatos döntésekbe: a fogamzásgátlás, a terhességmegszakítás, a szülés, a menstruáció, a menopauza, a masturbáció, a szexualitás... túlmutat a militáns kereteken, és valóban bekerül a személyes és családi szférába. Ezt bizonyítja az a rengeteg könyv, dokumentumfilm, Instagram-fiók is, amely a témával foglalkozik.

Még mindig rengeteg politikai, orvosi és gyógyszerészeti akadály áll fenn..., de a feminizmus lassan minden területen megjelenik, és ezt nagyon jó látni!

Grafikáiban a női test (mellek, hüvely stb.) központi szerepet játszik. Milyen reakciókat vált ki ez az olvasókban? És azokban az emberekben, akik részt vesznek az Ön által szervezett workshopokon? Eltérőek-e például a különböző generációk reakciói?

A rákos megbetegedésem során rájöttem, hogy nem ismerem a testemet. Azt is észrevettem, hogy számos döntést a tudtom nélkül hoztak meg, anélkül, hogy azokat megfelelően elmagyarázták volna nekem.

Így értettem meg, hogy a testem feletti rendelkezés megszerzése a tudásról szól. Ez volt az egyetlen módja annak, hogy visszaszerezzem azt a hatalmat, ami az enyém, és kitörjek az egészségügy terén uralkodó infantilizációból.

Találkoztam orvosokkal, szülésznőkkel és egyesületekkel, és rengeteg kérdést tettem fel. Ezután lerajzoltam a hüvelyt, a méhet, a klitoriszt, a Bartholin mirigyet, az urethra körüli szivacsos állományt és a Skene-féle mirigyeket... Vizuálisan megjelenítettem, hogy mindezek hogyan működtek együtt és integrálódtak a testemben (még akkor is, ha különbség van egy ház megtervezése és a benne élés között).

Mindezt egy képregényben és a közösségi hálón keresztül osztottam meg (ez több mint öt évvel ezelőtt volt, amikor az ilyen képek a mostaninál kevésbé voltak elterjedtek, hiszen ma már több, a klitoriszról vagy a vulváról készített képet látunk), és rengeteg visszajelzést kaptam.

Nagyon széles közönségem van: a tizenévesektől az idősebb nőkig. És még mindig rengeteg a szégyen ezekkel a témákkal kapcsolatban. Ezért használom a humort és a grafikát, ami lehetővé teszi számomra, hogy kevésbé direkt legyek.

Különösen a személyes részvétellel zajló konferenciákon azt tapasztalom, hogy amint megtörik a jég, mindenki nagyon érdeklődővé válik és szeretne beszélni ezekről a témákról, illetve kifejezetten szüksége van rá. 

A „Vagina tonik” képregényem több mint öt éve jelent meg, de még mindig rengeteg levelet kapok arról, hogy mennyire jó volt olvasni.