Felelősségkizáró nyilatkozat
Ezen a felületen Ön gépi fordítást tud kezdeményezni, mely az Európai Bizottság eTranslation fordítóprogramjával fog elkészülni. A gépi fordítás célja, hogy általános tájékoztatást nyújtson a kért nyelven a megjelenített oldal tartalmáról. Kérjük, olvassa el a használati feltételeket.
Szerző: Iosif Király vizuális művész, építész és pedagógus, Bukarest, Románia
A postaművészetet az indítványozói a legdemokratikusabb művészeti formának tekintik, mivel – amint azt néhányan állítják – a legdemokratikusabb intézményen alapul: a postai szolgáltatás. Abból az egyszerű axiomból kiindulva, hogy a postai szolgáltatáshoz hozzáféréssel rendelkező személy postai művészré válhat, a hálózaton belül kezdeményezett valamennyi tevékenység megbonthatatlan szabályokat követ: nincs cenzúra, minden benyújtott művet kiállítottak, és az elküldött műveket nem kell visszaküldeni. Ugyanakkor minden résztvevő kap egy kiadványt vagy egy listát az összes résztvevőről (nevek és címek), amelyből új munkatársakat választhat, vagy felhívhatja magára olyanok figyelmét, akik szívesen felvennék vele a kapcsolatot, hogy együttműködjenek jövőbeli projektekben. A mail art műalkotásai vagy archívumai nem kereskedelmi felhasználásra készülnek.
Míg a kortárs művészet világában egy műtárgyat a bírálóknak, kurátoroknak, galleristáknak és gyűjtőknek kell hitelesíteniük az időteszt elvégzése előtt, a postai művészet világában a műtárgyat csak postai szolgáltatásokat nyújtó dolgozók hitelesítik. Ez egy Duchamp által ihletett kihívás, amelyet Ray Johnson, a fluxus művészeti irányzat egyik képviselője és az általa alapított New York Correspondence School, avagy New York-i Levelezőiskola indított világkörüli útjára.
A hálózat már az 1960-as években kezdett kikristályosodni, és az 1980-as években érte el csúcspontját. Ez volt az az időszak, amikor néhány romániai művész, legtöbben az én generációmhoz tartoznak, megkezdték működésüket a hálózatban. A mail art „gondolkodásmódjában” a kommunikáció, a művészi ötletek szabad megosztása, a kulturális határok átlépése, a szabadság és a társadalmi tabuk megkérdőjelezése volt a középpontban. Vagyis mindaz, amitől a romániai kommunista rezsim (és általában a totalitárius rezsimek) a legjobban félnek.
Ennek tudható be, hogy a mail art hálózat résztvevőinek tevékenységét megfigyelték és cenzúrázták. Az 1980-as évek vége felé már szinte teljesen sikerült elfojtani a mozgalmat. Soha nem lehettem biztos abban, hogy az üzeneteim eljutnak-e a címzetthez, vagy hogy a nekem küldött üzenetek valóban eljutnak-e hozzám.
Ma, amikor a 80-as évekre gondolok, nem szívesen teszem ugyan, de a mail art kalandja egy olyan mérföldkő, amely egyre szilárdabbnak tűnik számomra, és amelyhez, noha időben egyre távolabbi, egyre közelebb érzem magam.
A levélen lévő kép forrása: Mail art, Radu Igaszag (szül. 1953), Románia
