Nincsenek akadályok: a hozzáférhetőség javítása

„Amikor meghívtak egy látogatásra az Európai Történelem Házában, és megtanultam, hogy a rendezvényt olyan személynek kell bemutatnia, akit nem láthatok, érdekes voltam azzal kapcsolatban, hogy ez hogyan fog működni. Az útmutatónk, David azonban napvilágra került. Ékes előadó volt, aki valójában kihasználta látókörének hiányát, és megkért minket, hogy megkérdezze, mit láttunk, így az egész élmény sokkal immerzívebbé vált, és lehetővé tette számunkra, hogy a kiállításokat más fényben láthassuk. Mindenképpen ajánlom a látogatást mindenki számára, és ösztönözném az ilyen gondolkodásmód szélesebb körű alkalmazását annak érdekében, hogy a múzeumok mindenki számára hozzáférhetőek legyenek.”

„Részt vettem a megsemmisítési betakarításról szóló ebédúton, amelyet David Wilkins szervezett. David idegenvezetőként csodálatos élmény volt. A „tipikus” idegenvezetőkkel ellentétben, akik főként a tényeket és az általuk bemutatott tárgyak mögötti történelmet írják le, David-nek sikerült életre vinnie azokat a tárgyakat, amelyekről beszélt, és nagy érzelmi mélységet adott hozzá a már önmagában is tragikus témához. Megközelítése – bár tényszerű volt – szintén nagyon szenzoros volt, és úgy érezte, hogy részt veszünk az utazásban azáltal, hogy le kellett írnunk a tárgyakat, és túl kell tekintenünk a látványunkon. David felhívta a figyelmet arra, hogy egy papíron írt írásbeli levélnek tűnik, valójában egy orosz gulagban meghalni szándékozó férfi jócskás szavakat gravírozott egy fatörzsbe. David közelebb, mélyebbre nézve arra kényszerített bennünket, hogy közvetlenül a tárgyakkal foglalkozzunk, és új fényben mutatta be bennünket a második világháborúba.”

„Az a tény, hogy az általa beszélt tárgyak az üveg mögött álltak, és nem tudta őket megérkezni, valamint az a tény, hogy lényegében mindent meg kellett tanulnia szívről (kivéve azokat a szövegeket, amelyeket gépének köszönhetően elolvashatott), még inkább kitűnt számomra. Biztos, hogy voltak olyan részletek, amelyek miatt eltért a látogatástól – hogyan olvasott David, és hogyan kapott olykor nagyon pontos információkat (például az időpontokat) –, de ez nem volt igazán káros számomra. Igaz, hogy néha nem tudja, hogy meg kell-e mondania az útmutatónak, hogy hibát követett el; de ez egy olyan kérdés is, amelyet magunknak kérdezünk, és az útmutatókat szem előtt tartjuk! David megemlíti, hogy csak egyszer, a látogatás kezdetén nem volt rálátása, és erre valóban szükség van. Más kitűnő dolgok, például hangja és hangja nagyon alkalmazkodott a látogatás témájához. A látogatásból pedig nem az volt a legemlékeztetőbb dolog, hogy David nem volt rálátás, hanem az eredeti stílus, amelyet a látogatására alkalmazott, a közönséggel való interakciója és olykor nagyon pontos ismerete: röviden, semmi köze bármilyen fogyatékossághoz.”

David meghívást kapott az Európai Történelem Házában tett látogatásra. Egyszer a múzeumba látogattam, mielőtt megismertem a felkínált tartalmat, a látogatás tartalmát azonban nem. A múzeumi tárlatvezetésekkel kapcsolatos korábbi véleményem az volt, hogy azok meglehetősen gyakran sietnek, és nem az összes kiállításra összpontosítanak. Ezért kell meglepődtem, hogy a „Megsemmisítés meggyőzésére” irányuló körút a történelem egy pontos pontjára összpontosított, és azt európai szempontból mélyrehatóan összegezte, beleértve az oroszokat, valamint általában a szövetséges erőket és a nácikat. Szerettem a tárgyak használatát, hogy ráirányítsák a figyelmet a megsemmisítési tilalom hatására, valamint a két idézet használatára. Mivel David-t nem látom, úgy éreztem, hogy a nekünk szóló beszéde szívből származik, így elmondhatod, hogy szenvedélyesen értette azt a témát, amelyről beszélt, és az a látogatás során végig megmutatkozott.”

Részt vettem David Wilkins sétatúráján az Európai Történelem Házában, és ez nagyszerű felfedezés volt. Többször is ellátogattam a múzeumba, de ez alkalommal (első alkalommal) időt vettem arra, hogy megismerjem, mit gondoltam. Ennek fő oka David érzékenysége és a múzeumban található tárgyakkal és a látogatáson részt vevő személyekkel való rendkívül szoros interakció. Úgy gondolom, hogy a látássérültek által vezetett látogatást az Európai Történelem Házában kellene megvalósítani, mivel az nagy előnyökkel járhat a látogatók élményei számára.”