Szerző: Marie-Mathilde Wielgus
Az auschwitzi koncentrációs tábor felszabadításának 77. évfordulója alkalmából, a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapján az Európai Történelem Háza meghívta a nyilvánosságot a „Saul fia” című film online vetítésére, amelyet vita követett, valamint online workshopot szervezett diákok számára „Mi a te történeted?” címmel.
A workshop első ülésén Laurence Bragard, múzeumpedagógus ismertette az Európai Történelem Házát, valamint azt, hogy a múzeum hogyan mutatja be a második világháború témáját és a soát két, 11 éves diákokból álló, az Alicantei Európai Iskolából és a brüsszeli Brit Nemzetközi Iskolából érkező osztálynak. Vajon mit mutathat be az európai történelem „háza”? A gyerekek tele voltak ötletekkel: várták az európai országok fényképeit, egyenruháit, kincseit, fegyvereket, vonatokat és tartányokat. Hallani akartak polgárháborúkról, gyarmatosításról és az európai hatalmakról. Mivel a workshop témája a holokauszt emléke, a gyerekek egymásnak sorolták, amit tudtak róla: az európai zsidók deportálása és az ellenük elkövetett népirtás, a koncentrációs táborok, a gázkamrák, a szétválasztott családok története, az ellopott személyes tárgyak és a megsértett emberi jogok.
Van a múzeum gyűjteményében egy egyedülálló tárgy, amely jól szemlélteti a workshop témáját: Josef kabátja. Josef Fränkel családjának egyetlen holokauszt-túlélője. Lánya, a művész Ritula Fränkel, és férje, Nicholas Morris készítettek egy kabátot a művész apja életéről készült fényképekkel és dokumentumokkal, e személyes és szimbolikus műalkotáson keresztül állítva neki emléket. Felkérték a gyermekeket, hogy ennek mintájára készítsenek egy rajzokkal és fényképekkel díszített kabátot, amely bemutatja, hogy hogyan birkóznak meg az életük nehéz időszakaiban felmerülő problémákkal.
A második ülésen a gyermekek bemutatták, hogy mivel foglalkozott az osztályuk az elmúlt két hétben: az olvasott könyveket, az órán megnézett és megbeszélt filmeket, amelyek e gyakorlat segédanyagaiként szolgáltak. Az egyes osztályok bemutatják, hogyan díszítették fel a kabátokat. Az Alicantei Európai Iskola hallgatói a kabát bal oldalára rajzolták és aggatták mindazt, ami kedves számukra. A kabát jobb oldalára a jövőre vonatkozó kívánságaik, a hátuljára pedig a világjárványhoz kapcsolódó nehézségek – a családjuktól való távolság – kerültek. A brüsszeli Brit Nemzetközi Iskola diákjai írásbeli beszámolókat készítettek, amelyeket a workshop során tűzőgéppel egymáshoz kapcsoltak. A kabát karjaira személyes küzdelmeik kerültek, a hátulján pedig azokat a történelmi konfliktusokat mutatták be, amelyek az Indiában és Romániában élő családjuk történetét alakították. A kabát elülső felére az egészségügyi válság, az elszigeteltség, és – az egyik diák szavaival – a „nemcsak az arcunkat, hanem a személyiségünket is elfedő maszkok” viselése került.
Mark Scott, az Alicantei Európai Iskola tanára azt mondta, hogy e gyakorlatban rejlő egyik nehézség éppen az, hogy a gyerekek felfedezzék a pozitív elemeket a nehéz élethelyzetekben, mivel ha rátalálunk mindarra, ami kedves a számunkra – legyen az a család, barátok, vagy háziállatok – akkor könnyebb lesz túllépni az ilyen helyzeteken. Hangsúlyozta, hogy milyen fontos szerepet játszik Josef kabátja a holokauszt történetének személyessé tételében, valóságosabbá téve azt a gyermekek szemében. BEVERLY Tranter, a brüsszeli Brit Nemzetközi Iskola munkatársa arról számolt be, hogy e gyakorlat – oktatási vetülete mellett – lehetővé tette a gyermekek számára, hogy feldolgozzanak és szavakba öntsenek intenzív és nyugtalanító érzéseket.
Az Európai Történelem Háza köszönetet mond a diákoknak és tanáraiknak azért, hogy részt vettek ezen a workshopon és a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapja alkalmából tartott megemlékezésen.
