Felelősségkizáró nyilatkozat
Ezen a felületen Ön gépi fordítást tud kezdeményezni, mely az Európai Bizottság eTranslation fordítóprogramjával fog elkészülni. A gépi fordítás célja, hogy általános tájékoztatást nyújtson a kért nyelven a megjelenített oldal tartalmáról. Kérjük, olvassa el a használati feltételeket.
Előterjesztette: Eda Čufer
Vajon mi a története ennek a meglehetősen csúnya plakátnak, amelyet a Novi Kolektivizem nevű tervezőcsoport készített 1987-ben?
Ez a plakát valójában soha nem került a falakra a volt szocialista jugoszláv föderáció utcáin. A rendezvény célja az volt, hogy népszerűsítse és megünnepelje a Dan Mladosti, „A fiatalok napja” elnevezésű éves állami ünnepnapot, amelyet Josip Broz Tito jugoszláv vezető születésnapi ünnepségének szenteltek. A plakáttervet először a szövetségi bizottságokhoz nyújtották be, amelyek azt a legjobb javaslatnak ítélték, és jóváhagyták a nyomtatását.
Miután azonban a kiválasztás eredményei bekerültek a jugoszláv médiába, egy éjszaka kirobbant botrány kirobbant egy polgári, Grujic mérnöknek nevezett, egy újságcikkben megjelent cikk után, amely szerint a szövetségi hatóságok által hivatalosan kiválasztott és megerősített plakát valójában a Richard Klein által 1937-ben festett Harmadik Birodalom elnevezésű náci propagandafestmény kisajátítása volt. Az eredeti festményből felhasznált rész a csúf meztelen férfi, míg az eredeti festményen szereplő náci szimbólumokat a szocialista Jugoszlávia szimbólumai váltották fel: a német sast a galamb (a béke szimbóluma), a horogkeresztes náci zászlót a vöröscsillaggal díszített jugoszláv zászló, a náci emblémát pedig az ifjúság napja emblémája. Grujic leleplezése hatalmas közéleti és politikai vihart kavart, amely ennek az alkotmányos és szép állami ünnepnek az eltörléséhez vezetett, előrevetítve a szocialista Jugoszlávia megszűnését, amely hivatalosan 1991-ben esett szét.
Ahhoz, hogy megérthessük ennek a 35 évvel ezelőtti eseménynek a valódi jelentését és jelentőségét, történelmi perspektívába kell helyeznünk azt. Az ERIC Hobsbawm a XX. századot úgy határozta meg, mint az 1917 és 1989 között zsugorodott rövid századot, amely nyilvánvalóan a valódi szocializmust és a kommunizmust az évszázadot formáló fő erő státuszává tette. Szemben az 1789–1914 közötti „hosszú 19. századtal”, amelyet ipari forradalom, kapitalizmus és imperializmus alakított.
Jugoszlávia, amely 1918 óta új ország Európa térképén, e jelentős történelmi változások következményeként jött létre. E plakát történetében négy fő szereplőt azonosítottam. Ezek a következők: Szocializmus és kommunizmus, fasizmus és nácizmus, Josip Broz Tito és az NSK nevű művészeti közösség.
Feltételezem, hogy az olvasók egy kicsit ismernek a fent említett ideológiákról. Jelenleg ki volt Josip Broz Tito? A volt Jugoszlávia területén folytatott kettős háború vezetőjeként és parancsnokaként ismertté vált: az ország 1940 és 1945 közötti fasiszta és náci megszállása, valamint az úgynevezett első Jugoszlávia királyi, kapitalista rezsimje elleni polgári háború. A szocialisták győzelmét és a szocialista állam megalapítását követően 1980-ban bekövetkezett haláláig az úgynevezett második Jugoszlávia elnöke volt.
Elnöksége alatt Jugoszlávia már 1948-ban megtagadta az engedelmességet Sztálinnal és a Szovjetunióval szemben, így az ország az általa kezdeményezett, el nem kötelezett politikai mozgalom révén a Kelet és Nyugat közötti különutas politikát folytatott. Tito Sztálinnal való szakításának következményeképpen továbbá a hivatalos szocialista realizmus stílusa helyett a modernizmus vált a különutas jugoszláv szocializmus és kommunizmus hivatalos kulturális stílusává.
Most bemutatom az utolsó szereplőt, a művészi kollektív NSK -t. Novi Kolektivizem e plakát szerzője, az NSK (NueSlowenische Kunst) nevű nagyobb művészeti közösség egyik csoportja, amelyet 1984-ben alapítottak a szlovéniai Ljubljanában, három csoport: az 1980-ban alapított Laibach zenei csoport, valamint az 1983-ban létrejött Irwin képzőművészeti csoport és Scipio Nasice Sisters színházi csoport.
A tagok megalapították a negyedik csoportot, a Novi Kolektivizem tervezési osztályt. 1984-ben a színházi csoport alapító tagja voltam, ezért az NSK egyik alapító tagja is lettem. Hozzám hasonlóan az NSK tagjainak többsége 1961-ben született. Olyan generációt képviseltünk, amely nem tapasztalta közvetlenül a II. világháborút, a fasiszta és a náci megszállást, valamint a partiszán kommunista harcot. A múltról alkotott képünket a heroikus kommunista küzdelem nagy narratívája, az indoktrináció és a propaganda formálta. Az „Iioneer” zászló alatt tettünk fel minket. Mi voltunk Tito ifjai, akiknek az a küldetése, hogy egy szebb jövőt építsenek az ország számára, amely hatalmas történelmi küzdelmek és számtalan áldozat árán született. 1980-ban, amikor az ország 42 éves volt, mi pedig mintegy 20 évesek, többségünk vidékről érkezett a városba, hogy egyetemen tanuljon.
Már csak arra a kérdésre kell válaszolnunk, hogy hogyan lehetséges, hogy a Novi Kolektivizem nyerte meg az 1987-es ifjúsági nap tervére vonatkozó pályázatot? A plakát nem csupán ronda, hanem szokatlan és anakronisztikus is volt abban a korban. Fontos felidéznünk, hogy az 1980-as években Jugoszláviában a tervezés és a vizuális-textuális kódok hagyományos kifejezőeszköze a modernizmus volt, illetve akkor kezdődött a posztmodernizmusra való áttérés, melynek az NSK volt az előfutára. 1987-re az NSK gyakorlata már kritikai és elméleti legitimitást nyert, legfőképpen az úgynevezett „ljubljanai lacanista” teoritikusok írásai révén, amelyek pszichoanalitikai nézőpontból értelmezték az NSK-jelenséget. A különböző, gyakran egymással ütköző és összeegyeztethetetlen vizuális kódok következetes egymásra helyezésével az NSK mélyben megbúvó kollektív tudattalan tartalmakat hozott felszínre, és ezzel támogatta és felgyorsította a társadalom egészének egymástól függetlenül létező transzformatív erőit.
Amikor a Szlovén Ifjúsági Szervezet (az összes jugoszláv köztársaságon belül kötelező jelleggel létrehozott, és a fiatal kommunistákat kinevelő szocialista szervezet) a következő szövetségi ifjúsági nap megrendezésére készült, a fiatal szlovén kommunisták vezetői pontosan tudták, mit tesznek, amikor felkérték az NK-t és az NSK-t a rendezvény terveinek elkészítésére. Az ifjúsági szervezet az egyik olyan ifjúsági szervezetként, amely szorosan együttműködött a szlovéniai Komunistična partijával, abban az országban, amely a legerőteljesebben követelte a szövetségi politikai, társadalmi és kulturális reformokat, hozzájárult az NSK avantgárd radikalizmusához, a művészi immunitáshoz és azon képességéhez, hogy összekeverje az általánosan elfogadott kollektív narratívákat. Célpontjuk a régi kommunisták voltak, akik még mindig hatalmon voltak, és az ország belső reformjára irányuló bármely kísérletet gyanakvással szemléltek. Ragaszkodtak a hősi múltról szóló mítoszokhoz, és a sors iróniája, hogy a plakátot jóváhagyó bizottság tagjainak meglehetősen tetszett annak esztétikája, amely „a régi szép időkre” emlékeztette őket.
A plakát: Dan Mladosti képviseletében Novi Kolektivizem (NK) 1987
