Az Egyesült Államok politikája, Joe Biden és az európai történelem

Hogyan írja le a később megválasztott elnök a szoros transzatlanti kapcsolatokat az EP-hez intézett beszédében, amely az Európai Történelem Háza állandó kiállításának is témája?

Az Európai Parlamenthez intézett 2010-es történelmi beszédét Joseph R. Biden alelnök a Nobel-díjas ír költő W. B. Yeats Húsvét, 1916 című verséből származó idézettel nyitotta meg. Az idézett sorok: „minden végképp megváltozott, szörnyű szépség született” az 1916-os dublini függetlenségi felkelést követően születtek, és azt írják le, ahogy egy korszakot meghatározó történelmi esemény szinte egy pillanat alatt képes visszavonhatatlanul megváltoztatni a politikai színteret.

2010-es parlamenti beszéde idején, amikor a világ még mindig a gazdasági világválság utóhatásaival küzdött, és kevesebb mint tíz év telt el a szeptember 11-i merényletek óta, Joe Biden úgy látta, hogy az Egyesült Államok és Európa közötti kapcsolatokban is egy ilyen döntő változás előtt állunk. Éppen ezért figyelemre méltó, hogy beszédében az alelnök számos történelmi példára hivatkozott, bemutatva, hogy miként formálta az Európa és az Amerikai Egyesült Államok közötti kapcsolatot a közös örökség és értékrendszer a mostanihoz hasonló átmeneti és zűrzavaros időkben. Biden beszédét azzal a határozott, és a hallgatóság részéről is egyetértéssel találkozó kijelentéssel zárta, hogy amennyire Európának szüksége van egy nemzetközileg elkötelezett Egyesült Államokra, úgy az Egyesült Államoknak egy erős és egységes Európára van szüksége.

Az Európai Történelem Házában számos ilyen, az Egyesült Államok és Európa közötti meghatározó történelmi kölcsönhatást vizsgálunk meg tárgyak, képek és multimédiás tartalmak segítségével. Az állandó kiállításon szereplő egyik legkorábbi példa az 1776-os – az európai felvilágosodás írói és gondolkodói által formált – amerikai forradalom hatása az európai forradalmakra, különösen az 1789-es francia forradalomra. Bemutatjuk azt is, hogy az európaiak 19. századi tömeges kivándorlása Észak-Amerikába maradandó nyomot hagyott az Atlanti-óceán mindkét oldalán. Ezt az örökséget Biden is említi 2010-es beszédében. A 20. századot illetően a kiállítás azt vizsgálja, hogy az amerikai beavatkozás milyen meghatározó hatással volt a háború által székszakadt Európára. Bemutatja, hogy 1917-ben az Egyesült Államok belépett az I. világháborúba, és a Párizsi Szerződéseken keresztül meghatározta a konfliktus utáni nemzetközi rendet. A kiállítás az Egyesült Államok második világháborúba való döntő beavatkozásával, valamint Európa újjáépítésében és az azt követő európai integrációs folyamatban betöltött szerepével is foglalkozik.

Amint azonban a 2020-as események megmutatták – különösen az Egyesült Államokban –, a múlt értelmezése gyorsan változik, és közös történelmünk olyan mozzanataival is szembesülnünk kell, amelyeket korábban szőnyeg alá söpörtünk. A történelemnek soha nincs vége. A 17. századtól a 19. századig tartó transzatlanti rabszolga-kereskedelem például az Európa, Afrika és a később kialakuló Amerikai Egyesült Államok közötti kapcsolatok traumatikus és szégyenletes korszaka. Mindazonáltal olyan kérdés, amellyel a múzeumoknak és történészeknek foglalkozniuk kell.

A rabszolgaság európai történelemben játszott alapvető szerepét és máig tartó hatását az Európai Történelem Háza állandó kiállítása mutatja be az európai örökség alapjaival foglalkozó bevezető részben. Az Amerikai Egyesült Államok és Európa közötti dinamikus kapcsolat annak minden jó és rossz vetületével együtt az európai történelem meghatározó része. Mivel az idő előrehaladtával folyamatosan változik és fejlődik, minden bizonnyal továbbra is kulcsfontosságú témaként fog szerepelni az Európai Történelem Házában is.

Joe Biden megválasztott elnök 2015 februárjában, az Egyesült Államok akkori alelnökeként, látogatást tett az Európai Parlamentben. Gyakran tesznek látogatást magas szintű politikai szereplők az Európai Unió intézményeiben? Mi a célja ezeknek a látogatásoknak, és mely főbb együttműködési kérdésekre összpontosítanak?

Az Egyesült Államok és Európa közötti kapcsolatok nyilvánvaló történelmi okokból a II. világháborút megelőző időkbe nyúlnak vissza, azonban a világháború vége óta a transzatlanti kapcsolatok a diplomácia, a kultúra, a gazdaság, a katonai, a szociális, a jogalkotási és sok más területet felölelő együttműködés keretében elmélyültek. Az Európai Közösségek létrehozásával, majd ahogy az idők során az EU egyre fontosabb szerepet töltött be az e területeket érintő transzatlanti és nemzetközi politikában, az uniós intézmények központi szerepet kaptak az USA tárgyalópartnereként.

1995 óta 29 EU-USA csúcstalálkozóra került sor, amelyeken a két fél számos kérdésről (vámok, adatvédelmi jogszabályok, vízumkölcsönösség, az iráni nukleáris megállapodáshoz hasonló nemzetközi szerződések stb.) folytatott vitát, megbeszéléseket és hozott létre megállapodást. E szoros kapcsolat keretében gyakran előfordul, hogy egyesült államokbeli magas szintű politikai személyiségek idelátogatnak, ahogy például Biden alelnök 2015-ben vagy Pence alelnök 2017-ben. Emellett számos egyéb látogatásra is sor kerül, például államtitkárok, az Egyesült Államok szenátusi küldöttségei és az Egyesült Államok Kongresszusának küldöttségei is tiszteletüket tették már az Unió intézményeiben.

Az Európai Történelem Házanyilvános előadássorozatának részekéntTimothy Snyder professzort a közelmúltban felkérték, hogy tartson beszédet „Mit tanítanak a múlt katasztrófái a jövő lehetőségeire nézve?” címmel. Mit tudhatunk meg amerikai történészek és munkájuk megismerése és a velük folytatott párbeszéd során az USA és Európa közös történelméről? Milyen új nézőpontokkal gazdagíthatnak ezek a kapcsolatok?

Snyder professzor érdekes nézőpontból közelíti meg a kérdést: az Európai Történelem Háza szervezésében tartott online előadásában és más alkalmakkor is – például a 2019- es Európa -napon Bécsben tartott beszédében – az európai történelmet vizsgáló amerikai történész szerepét „kívülálló” megfigyelő szerepeként jellemzi. Így az ő és más amerikai tudósok nézőpontja az európai történelmi emlékezet objektív és konstruktív kritikájaként járul hozzá a kérdés megvitatásához. Snyder Európához intézett üzenete egyértelmű, egyszerre elismerő és óvatosságra intő. „Európa több mint mítoszai” – jelentette ki 2019-ben.

Míg a különbségek feloldásának eszközeként az olyan értékek, mint a nyitottság, a demokrácia és a nemzetközi szerepvállalás a reménység bástyájává teszik Európát a világ szemében, Snyder szerint ez a remény csak úgy válhat valóra, ha a biztonság érzetét nyújtó, azonban gyakran megosztó történelmi mítoszokkal szemben egy objektív és közös történelmet részesítünk előnyben. Ezt a nézetet osztja Snyder kollégája, a Yale egyetemen tanító Jay Winter professzor is, aki szintén tartott előadást az Európai Történelem Házában, még személyesen, a Covid-világjárvány kitörését megelőző napokban, 2019 novemberében. Mindkét amerikai történész – sok más történésszel egyetemben – Európa történelmének sajátos értelmezéseit kínálják, amelyek komoly hatással voltak az Európai Történelem Házának munkájára, mind a múzeum kialakítása során, mind pedig annak megnyitása óta. Mivel mindkét előadásra a jelenlegi amerikai elnök hivatali idejének vége felé került sor, érdekes lenne látni, hogy az amerikai és európai történészek miként fogják értékelni a jövőbeli politikai változásokat az elkövetkező években. A Covid-válság néhány pozitív hozadékának egyike az online eseményekre való átállás volt, ami nemcsak nemzetközi előadók szélesebb köre, hanem az Egyesült Államokból és azon kívülről érkező nemzetközi közönség rendezvényeken való részvételét is lehetővé teszi.

Hogyan működik együtt az Európai Történelem Háza az Egyesült Államok múzeumaival abban, hogy bemutassuk az Egyesült Államok és Európa történelmének közös pontjait?

Bizonyos értelemben nem létezne az Európai Történelem Háza transzatlanti kapcsolat nélkül. A múzeum épülete, a mi házunk, eredetileg egy európai fogászati klinikák hálózatának része volt, amelyet George Eastman amerikai filantropista és fényképészeti úttörő hozott létre. Munkánk kezdeti fázisában, az épület történetének kutatása, illetve annak az állandó kiállításon való megjelenítésének átgondolása során együttműködtünk az észak-New York-i George Eastman Múzeummal.

Az Európai Történelem Háza másik fontos amerikai partnere a washingtoni Egyesült Államok Holokauszt Emlékmúzeuma volt. Nemcsak a múzeum vezető beosztású munkatársainak látogatásaiból és a velük folytatott konzultációkból profitáltunk sokat, hanem a múzeum 2017-es megnyitása óta az állandó kiállításon is számos fényképet és tárgyat mutattunk be a Holokauszt Emlékmúzeum gyűjteményéből. A Parlamentáriumban dolgozó kollégáinknak megtiszteltetésük volt, hogy időszakos kiállítást rendezhetnek ebből a múzeumból; A megtévesztés állapota: A náci Propaganda hatalma, amely 2018 elején működött.

Az együttműködéshez fűzött reményeink azonban nem valósultak meg maradéktalanul. Nagyon szerettünk volna például együtt dolgozni a New-York-i kikötőben található Ellis-szigeti Nemzeti Bevándorlási Múzeummal állandó kiállításunk kialakításakor, azonban raktárhelyiségeik a Sandy hurrikán 2012-es pusztítása során súlyosan megrongálódtak és hozzáférhetetlenné váltak, ami lehetetlenné tette a nemzetközi kölcsönzéseket. A jövőbeli projekteknél mindenképpen érdemes lenne számolni ezzel a múzeummal, hiszen ez az Európa és Észak-Amerika közötti kapcsolat legjelentősebb emlékhelye.

Időszaki kiállításaink az Európában tapasztalható amerikai befolyással is foglalkoznak. Például a Restless Youth, Growing Up in Europe 1945 to Now (2019) című rendezvényen, amely 2019/20-ban zajlott, megmutattuk, mennyire fontos az amerikai kultúra, különösen az ifjúsági kultúra a második világháború után a fiatal európaiak életében, és hogyan vált egy referenciakultúramá, amely a személyes szabadság eszméit szimbolizálja, túllépve a kontinens politikai megosztottságán. Maga a kiállítás címe, a Restless Youth, a C.I.A. által Lyndon Johnson elnök számára készített jelentésből származik, amely a világot 1968-ban megsöpörő nemzetközi ifjúsági tüntetések hullámáról szólt.

Eközben számos amerikai elnök szerepel az állandó kiállításon, különösen az új nemzetközi rend alakításában betöltött szerepük miatt, jelentős történelmi zavargások és konfliktusok után; nevezetesen Woodrow Wilson elnök az I. világháború után, Franklin Delano Roosevelt a II. világháború után és George H.W. Bush a berlini fal leomlása és a kommunizmus összeomlása után játszott szerepe miatt. Richard Nixon akkori alelnök is megjelenik a híres, 1959. évi „konyhai vitában”, ahol a Szovjetunió első emberével, Nyikita Hruscsovval folytat megbeszélést Moszkvában és védi az amerikai kapitalizmus értékeit tévénézők nemzetközi közössége előtt!

Tekintettel arra, hogy milyen horderejű globális kihívásokkal kellett megküzdenünk 2020 végén, ideértve az éghajlatváltozást, a politikai megosztottság és szélsőségek erősödését, valamint a globális világjárvány hatásait, ismét úgy tűnik, hogy Európa és az Egyesült Államok közötti kapcsolat olyan válaszúthoz ért, amilyennel például 2010-ben Joe Biden is szembesült. Nem kétséges ezért, hogy 20 év múlva múzeumok állandó és időszaki kiállításaikon fogják bemutatni és magyarázni a jelenlegi és jövőbeli amerikai elnökök tetteit és döntéseit. Mindannyiunk érdekében reméljük, a történelem majd kegyesen ítéli meg ezeket a tetteket.